Ha a CDJ-1000 arról szólt, hogy megmutassa, mire képes a digitális DJ-zés a csúcskategóriában, a CDJ-800 arról szólt, hogy ez a tudás eljusson azokhoz is, akik nem tudtak vagy nem akartak egy 1000-est venni (vagy kettőt 
). A 800-as sorozat lett a “kisöcsi”, ami mégis annyira jól sikerült, hogy a klubok kétsoros felállásában simán megállta a helyét a nagytestvér mellett is.
CDJ-800 (2002) - A “budget 1000”
2002 novemberében jelent meg a CDJ-800, alig másfél évvel a CDJ-1000 után - és a szándék világos volt: Hozni az 1000-es élményének nagy részét, jóval barátságosabb áron. A gép a 1000-es nagy jog wheeljét és a felismerhető formanyelvét örökölte, ezüst színben, kompaktabb házban.
A hasonlóság azonban csak a felszínig tartott. Pioneer több helyen is tudatosan lefaragott a funkciókból, hogy meghúzza az ártávolságot a flagship modellhez képest:
-
Nem volt Hot Cue - ehelyett egy hagyományosabb, egyetlen cue pontot és egyetlen loopot kezelő logikát kapott a gép, memóriakártya helyett belső memóriával, ami akár 500 CD adatait tudta megjegyezni
-
A pitch fadernek volt egy középső bepattanó pontja (center detent) nulla százaléknál - ez a fizikai “kattanás” segített pontosan visszaállni az eredeti tempóra, szemben az 1000-es felülbíráló gombos megoldásával
-
Az 1000-es Hot Loop helyett a 800-as egy Auto Beat Loop funkciót kapott: Négy választóval (1/2/4/8 ütem) azonnal, kézi bemérés nélkül lehetett tökéletes loopot indítani. Ha a DJ előbb kézzel (loop in/out gombokkal) hozott létre egy loopot, ugyanezek a gombok utólag is használhatók voltak a loop 1/1, 1/2, 1/4 vagy 1/8 ütemre vágására (Auto Beat Cut)
Volt viszont két olyan funkció is, ami kifejezetten a 800-as sajátja volt, és amit még az 1000-es sem tudott:
-
Quick Return - ha a DJ vinyl módban megérintette a jog wheel tetejét, a lejátszás azonnal visszaugrott a cue pontra. Ez főleg azoknak jött jól, akik ugyanazt a rövid mintát akarták újra és újra megszólaltatni anélkül, hogy minden alkalommal kézzel kellett volna visszakeresni a pontos helyet
-
“Wide” Pitch Control - a pitch tartomány ±10% és ±100% között választható, ami messze meghaladta a korabeli szabványt, és extrém hangeffektekhez, illetve teljesen eltérő tempójú számok összeillesztéséhez is használható volt. A felbontás a két tartományban eltért: ±10%-nál 0,05%, ±100%-nál 0,5% volt a legkisebb lépésköz - ez utóbbi a gyakorlatban durvább pitch-állítást jelentett, mint amit az 1000-es szűkebb, de finomabb tartományai (±6/10/16%) kínáltak
A digitális kimenet kérdésében a 800-as rögtön okosabban indult, mint annak idején az eredeti CDJ-1000: A Digital Out itt már eleve a manipulált - pitchelt, esetlegesen scratchelt - jelet adta ki, nem a nyers CD-audio-t.
CDJ-800MK2 (2006) - Amikor a kisöcsi is megkapta az MP3-at
Az MK2 gyakorlatilag azzal a frissítési hullámmal érkezett, mint a CDJ-1000MK3 - és nem véletlenül, hiszen a két gép fejlesztése szorosan összefüggött. A legfontosabb újítás egyértelműen az MP3-támogatás volt: a 800-as immár CD-R/CD-RW lemezekről CBR és VBR MP3 fájlokat is le tudott játszani, lemezenként akár 100+ szám kapacitással - szemben egy hagyományos audio CD nagyjából 12 számos korlátjával.
A jog wheel is átalakult: Pioneer az 1000MK3-nál bevált fém, “nem csúszó” felületet hozta át a 800-as testébe is, ami érezhetően prémiumabb fogást adott, mint az eredeti modell műanyag tárcsája. A jog kijelző mérete és pozíciója is változott - feljebb került, szélesebb rálátási szöget biztosítva, és a mérete elérte az 1000MK3-on megszokott méretet.
A felső kijelző is cserét kapott: A korábbi egyszerű digitális számkijelzőt egy fényes pontmátrix-kijelző váltotta, ami - az 1000MK3-hoz hasonlóan - meg tudta jeleníteni a CD-Text és MP3 ID3 tag adatokat is. A gyakorlatban ez ugyanazt jelentette, mint a nagytestvérnél: nem kellett többé emlékezni vagy külön listát vezetni, melyik lemez melyik mappájában melyik szám van.
Amit a 800-as MK2 sem kapott meg
Érdemes világosan látni, hol húzta meg Pioneer a határvonalat a két géposztály között - ez ugyanis máig visszaköszön a mai belépő- és felsőkategóriás CDJ-k közötti logikában is. A CDJ-800MK2-ből hiányzott:
-
Hot Cue funkció (maradt az egyetlen cue pont / egyetlen loop logika)
-
SD kártyás vagy bármilyen kártyás tárolás
-
USB-csatlakozás (ez a funkció csak jóval később, a 2010-es CDJ-850-nél jelent meg a “kistestvér” vonalban)
A jog wheel forgási ellenállása is fixen “laza” maradt mindkét 800-as verzión, mert hiányzott róluk az 1000-es család állítható Jog Adjust funkciója - ez a különbség olyannyira beépült a köztudatba, hogy a későbbi CDJ-1000MK3 állítható tárcsájának legkönnyebb fokozatát a Pioneer kifejezetten a CDJ-800 érzetéhez hasonlította.
A CDJ-800 család jelentősége nem a technikai újításokban rejlik - ilyen szempontból inkább követte, mint diktálta az irányt -, hanem abban, hogy árban elérhetővé tette a klubszabvány CDJ-élményt egy sokkal szélesebb DJ-rétegnek. Ez a gép volt sokak első “komoly” CD-lejátszója, és pont emiatt lett a 2000-es évek közepének egyik legelterjedtebb párosa a klubok és a házibulis DJ-szettek berendezésében egyaránt.